Hosszabbító csavarbitekhez és fúrószárakhoz: miért van rájuk szükség?

A szerelési munkák során időnként bonyolult helyzetek adódhatnak, amikor „észnél kell lennünk”, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást. Azonban semmi sem leküzdhetetlen, ha kéznél vannak a megfelelő eszközök, amelyekkel segíthetünk magunkon. Az egyik megoldás a nehezen hozzáférhető helyeken történő fúrásra és csavarozásra a hosszabbítók használata.

Tipikus példa látható az 1. ábrán. A sarokban át kell fúrni egy falat, egy fa- vagy műanyag ablakkeretet, esetleg dübelt kell behelyezni és egy csavart becsavarozni. Egy tapasztalt szakembernek azonnal eszébe jutnak hasonló szituációk, amelyeket meg kellett oldania, és talán pont ez a cikk ad neki hasznos tippeket.

Ha ilyen helyen „csak” betonba kell fúrni, segíthet egy hosszú SDS-plus fúrószár vagy nagyobb átmérők esetén hosszú SDS-max fúrószár.

Ha falazatba kell fúrni, ugyanezt a fúrószárat használhatjuk – de az ütvefúrás funkciót ki kell kapcsolni, hogy ne roncsoljuk szét az üreges téglát, illetve ne törjön le egy darab vakolat a fal másik oldalán .

1. ábra. Tipikus nehezen hozzáférhető hely (A)

2. ábra. Bit- és fúrószár-hosszabbítók mechanikus (A) és gyorsbefogó (B) rendszerrel

Ha azonban műanyag vagy fa ablakkeretet kell átfúrni, illetve csavart kell becsavarozni, a hosszabbítók jelenthetnek megoldást. Két változat áll rendelkezésre, mindkettő két hosszúságban kapható: 150mm és 300mm (2. ábra). Az egyetlen különbség a szerszámrögzítés módja.

Alapvetően egyszerű eszközről van szó: króm-vanádium acélból készült kör keresztmetszetű acélrúd, egyik végén ¼” E 6.3 befogószárral, másik végén pedig befogó rendszerrel. A HERMAN SB-83 mechanikus befogórendszere két kúpos, 2,5mm-es imbuszkulccsal állítható állítócsavarral rendelkezik (2. ábra A), a HERMAN SB-84 gyorsbefogó QuickSystem^TM rendszerrel működik (2. ábra B).

Mindkét hosszabbító előnye az univerzáltásuk (3. ábra) és hogy kompatibilisak egymással, így összekapcsolva őket a hosszúságuk többszörösét kapjuk meg. Alkalmasak ¼” szárú betétszerszámokhoz, így nemcsak 50mm-es (vagy hosszabb) bitekhez, hanem bittartókhoz és fúrószárakhoz is, például a HERMAN DW-30 fúrószárhoz fa fúrására, vagy a HERMAN DM-30 HSS-G TiN fúrószárhoz fém fúrására.

Az ilyen rendszerek összekapcsolásakor – akár fúrásra, akár csavarozásra szolgálnak – nem szabad megfeledkeznünk a kapcsolódási pontoknál és a kéziszerszámhoz való csatlakozásnál jelentkező játékról (holtjátékról).

Minden csatlakozási pont hozzájárul a radiális ütéshez, ami főként fúrásnál problémás, mert a fúrószár nem tökéletesen egyenes irányban forog a tengelye körül.

3. ábra. A hosszabbítás lehetőségei

Elektromos kéziszerszámok használatakor azonban nem indokolt túlzott pontosságot elvárni a furat kialakításánál, mivel a fúrógép vezetésének pontatlansága gyakran többszörösen meghaladja az egyéb lehetséges pontatlanságokat. Ráadásul szerelési munkák során, nehezen hozzáférhető helyeken ritkán van szükség nagy pontosságra – a cél a megoldás megtalálása és… a furat elkészítése.

Az a kellemetlen jelenség, amikor az adapter nem forog tökéletesen a saját tengelye körül, csavarozásnál is érezhető, bár közel sem olyan zavaró, mint fúrás esetén. Ezért ne vigyük túlzásba a csatlakoztatott elemek számát – az eredmény a kényelmesebb munkavégzés lesz.

Játék a kapcsolódási pontokon – mi okozza?

4. ábra. Bit szára C és E

Mint ismeretes, a rövid, C 6.3 szárkialakítású bitek kizárólag bitbefogókhoz alkalmasak, míg a hosszabb, E 6.3 szárkialakítású bitek gyorsbefogó rendszerekbe és ütvecsavarozók gyorsbefogó tokmányaiba, illetve hárompofás tokmányokba is befoghatók (4. ábra).

Bármilyen kivitelű is legyen a bittartó – és a gyorsbefogó rendszerek tulajdonképpen szintén bittartók –, a bit rögzítési pontjánál játék jelentkezik. Ezt tapintással is érzékelhetjük, és szabad szemmel is látható. Próbálja ki – helyezzen be egy bitet bármilyen bittartóba vagy ütvecsavarozóba. Azt is észre fogja venni, hogy a mágneses bittartók játéka kisebb, mint a gyorsbefogó rendszereké – ami természetes is.

Persze valaki azt mondhatja, hogy csavarozásnál ez a játék elhanyagolható. Egyetértek is, meg nem is – ez az adott helyzettől függ. Olvasson tovább.

Először nézzük meg, mit mond a DIN ISO 1173:2001 szabvány, amely a kézi és gépi csavarozáshoz használt betétszerszámokat – biteket – írja le. A szabvány meghatározza azt a tartományt – minimumot és maximumot –, amelyet a bitek és bitbefogók gyártása során be kell tartani.

A C 6.3 és E 6.3 szárkialakítású bitek esetében – amelyek „hím” (MALE) hatlapfejűek – azonos tűrések vannak megadva. Minket a hagyományos csavarozás esetén a ¼” (6,35mm) méretekre vonatkozó adatok érdekelnek. A szabvány 6,29 - 6,35mm-es tartományt ír elő.

A bittartók esetében a szabvány 6,39 - 6,45mm-es tartományt ír elő (5. ábra). Ez az a rész, amelybe a bitet behelyezik - a D 6.3 alakú „nőstény” (FEMALE).

Teljesen természetes, hogy a szabványban meghatározott eltérések lehetővé teszik, hogy a ¼”-os bitek és bitbefogók egymással kompatibilisek legyenek, függetlenül attól, hogy melyik gyártótól származnak.

5. ábra. Szabvány által meghatározott névleges méret és megengedett eltérések

Ezért még olyan körülmények kombinációja esetén sem fordulhat elő, hogy a bit mérete (MALE) a felső határon (6,35mm), a bittartó belső mérete (FEMALE) pedig a szabványos előírt tartomány alsó határán (6,39mm) van, hogy a bitet ne lehessen behelyezni a tartóba. A játék az érintkezési pontjuknál körülbelül 4 század milliméter lesz.

Ha pedig a fordított helyzet áll elő – vagyis a bit mérete az alsó határon, a bittartó pedig a szabvány által megszabott felső határon van –, akkor a játék 0,16mm lesz (6,45mm – 6,29mm). Természetesen a bit könnyen behelyezhető a foglalatba, de mivel a játék négyszerese az előző esethez képest, sokkal érezhetőbbé válik. Ráadásul ne felejtsük el, hogy ez a játék a szárnál jelentkezik – és a bit hegyénél, a bittartó hosszától függően (például 60mm esetén), ennél jóval nagyobb lesz.

Mi történik, ha a bittartókat egymásba illesztjük?

Éppen erről van szó – kerülni kell a túl sok komponens egymásba illesztését. Bízom benne, hogy az olvasók már egyetértenek velem abban, amit korábban írtam: a csavarozásnál a játékot elfogadhatónak is tartom, meg nem is.

Nézzük meg a 6. ábra A részén szereplő rendszert – például egy 300mm hosszú szerelvényt több bitbefogóból is össze lehet állítani (ha rendelkezésre állnak). Minden egyes csatlakozási pontnál lesz némi játék, amely a bit hegyénél már olyan mértékben halmozódhat, hogy a szerkezettel nem lehet csavarozni, fúrni pedig egyáltalán nem.

A hosszabbítók használata indokolt és kiváló segédeszközként szolgál – csökkentik a gyenge pontok, azaz a kapcsolódási helyek számát. Ha egy 300mm hosszú hosszabbítót kombinálunk egy 150mm-es csavarbittel, akkor egy kb. 450mm hosszú rendszert kapunk (6. ábra B)… és ez már elegendő a legtöbb speciális esetben is. Ha még ennél is nagyobb hosszúságra van szükség, további hosszabbítót iktathatunk be, de a kapcsolódási pontok számát minimalizálni kell, ahol csak lehet.

6. ábra. Csavarozás során minimalizáljuk az elemek számát

Minden esetben célszerű ezt a rendszert közvetlenül az akkumulátoros csavarozó hárompofás tokmányába fogni, és ha rendkívüli stabilitásra van szükség, akkor mechanikus rögzítőrendszerrel ellátott hosszabbítót kell választani, ahol rögzítőcsavarok szorítják a betétszerszámot.

Ha azt szeretnénk, hogy a bit a rendszer végén nagyobb csavart is stabilan megtartson, HERMAN SM-20 magnetizálót helyezhetünk rá – erről bővebben itt olvashat.

Zárszó

Ha az egyik oldalon egy csavar van, amelyiket be szeretnénk csavarozni, a másikon pedig egy akkumulátoros csavarozó, akkor a megfelelő bit az elengedhetetlen köztes elem. Ha azonban a bitet bittartón keresztül rögzítjük, akkor már két köztes elemmel dolgozunk.

Minden egyes köztes elem nemcsak gyengíti a rendszert, ami különösen nagy nyomatékoknál lehet problémás, hanem nem kívánt játékot is eredményez. Kis csavarok rövid bittartókkal történő becsavarásánál ez a jelenség elhanyagolható. Ha azonban nehezen hozzáférhető helyeken kell nagyobb távolságra kinyúlni bittel vagy fúrószárral, akkor figyelembe kell venni, hogy minden egyes csatlakozási pont játéka összeadódik a bit vagy fúrószár végén – és minél hosszabb a rendszer, annál nagyobb lesz a pontatlanság.

Kulcsszavak:fúrás, csavarozás, bit hosszabbítók, fúrószár hosszabbítók, gyorsbefogó rendszer, mechanikus rögzítés, szerelési kéziszerszámok, csavarhúzó

Források:
A HERMAN cég belső műszaki és oktató dokumentációi

Ing. Herman Nagypál

Katonai iskolát végeztem, repülőgépipari villamosmérnöki tanszéken. Már gyerekkoromban megtanultam szerszámokkal, szerszámgépekkel dolgozni édesapámmal egy családi ház építésénél. Minden új termékünket személyesen is tesztelem - saját kezemmel, jól felszerelt műhelyemben. Szabadidőmben szeretek motorozni a román hágókon. Ezen felül a szakterület trendjeit tanulmányozom, és szívesen kipróbálom a konkurens termékeket is. Némelyiken mosolygok, van amire rácsodálkozom (hogy valaki hagyta magát rászedni és megvette), és van, ami nagyon jó. Majdnem olyan jó, mint a miénk😊.