Az oSa tanúsítvány: Mítosz vagy a biztonság garanciája

Tudjuk, hogy a műgyanta csiszoló betétszerszámok - vágó-és csiszolótárcsák - valóban veszélyesek lehetnek, ha helytelenül használják őket, ezért tanácsos az óvatosság. Legutóbbi cikkünkben elmagyaráztuk, hogy biztonsági szempontból minek kell megfelelniük ahhoz, hogy megfeleljenek az EN 12 413 szabványnak.

Létezik még egy hatóság, amely szintén garanciája kellene hogy legyen ezen szerszámok biztonságának.

A szervezet neve: A csiszolóanyagok biztonságáért felelős szervezet (The Organisation for the Safety of Abrasives), röviden oSa.

Talán már találkozott ezzel a jelöléssel a csiszoló betétszerszámokon (1. ábra).

Miről van szó? Ismét biztonságról, ezúttal egy kicsit másképp... Megpróbálom objektíven értékelni az oSa értelmét és hasznát, nem tudom, mennyire sikerül.

1. ábra. Az oSa logó (A) a vágótárcsa címkéjén

2. ábra. Kronenflex Wheel - az első "modern" vágó betétszerszám egy korabeli sarokcsiszolón

Hogy jobban megértsék az összefüggéseket, egy kicsit elhúzom a függönyt, és bepillantunk ennek az iparágnak a kulisszái mögé, amelynek mi is részei vagyunk. A műgyanta csiszoló betétszerszámok gyártásának több mint egy évszázados hagyománya van Európában, de a Carl Klingspor csapata által 1950-ben kifejlesztett Kronenflex Wheel (2. ábra) mai szemmel nézve az első modern vágószerszámnak tekinthető.

Azóta ezeket a termékeket gyakorlatilag változatlan formában gyártják a mai napig. Természetesen az évtizedek során számos újításon estek át. Egyre több modern anyagot és biztonsági elemet használnak a gyártásuk során, a termékek élettartama hosszabb, vékonyabbak mint korábban, kényelmesebb velük dolgozni és kevésbé energiaigényesek. Elvileg azonban az elmúlt 70 évben csak fejlődéséről beszélhetünk ebben az ágazatban, semmiképpen sem forradalomról.

Néhány gyártó kiváltságos helyzetben van - ezek olyan nagyvállalatok, amelyek évtizedek óta gyártják ezeket a szerszámokat, és vezető szerepet töltenek be az iparágban. Őket nevezik a “Nagy Ötök”-nek, és becslések szerint az ő termelésük fedezi e termékek európai fogyasztásának mintegy felét. Ezek a vállalatok a Klingspor, a Pferd, a Rhodius, a Tyrolit és a Saint-Gobain. A piac fennmaradó felén más közepes méretű vállalatok osztoznak, köztük mi is.

Az oSa-t 2000-ben alapították Berlinben, és a " Nagy Ötök "-höz tartozó összes vállalat az alapító tagok között volt. A szervezet azokat a gyártókat tömöríti, akik sikeresen átmentek termékeik biztonsági auditján. Az audit annak ellenőrzéséből áll, hogy a termékek megfelelnek-e az EN 12413 szabványban meghatározott biztonsági követelményeknek.

A sikeres auditálás után a gyártó a certifikált termékeket az szimbólummal jelölheti meg. Más szóval, ha egy csiszolóanyagon az EN 12413 jelölést és az oSa szimbólumot is megtalálja, akkor az kétszer ugyanaz. Igen, lehet azzal érvelni, hogy az EN 12413 jelölés esetében csak maga a gyártó nyilatkozik arról, hogy termékei biztonságosak, míg az oSa szimbólum azt jelenti, hogy a deklarált biztonságosságot egy független hatóság is ellenőrizte.

A szervezet 5 okot sorol fel, amiért a vevőknek érdemes oSa tanúsítvánnyal rendelkező eszközöket vásárolni:

• világviszonylatban védett márka a vágó- és csiszolószerszámok legmagasabb szintű, bevizsgált biztonsága érdekében
• a csiszoló betétszerszámokra vonatkozó EN biztonsági szabványoknak való tesztelt megfelelés
• rendszeres gyártásellenőrzés és termékfelügyelet
• rendszeresen auditált gyártó, tanúsított minőségirányítással és dokumentált folyamatokkal
• nagy teljesítményű prémium termékek a gyártóig történő nyomon követhetőséggel

Ezek között a pontok között nincs olyan, amit bármelyik európai gyártó ne biztosítana oSa tanúsítás nélkül is.

A szervezetnek a megalakulása óta sikerült elérnie, hogy a csiszoló betétszerszámok felhasználóinak nagy része (vigyázat - nem a gyártók!) úgy érzi, hogy van értelme ilyen címkével ellátott szerszámokat vásárolni. Ezek ugyanis állítólag "jobbak" a többinél... Pedig az oSa semmit nem mond a termékek minőségéről (és nem is állítja, hogy tisztességesek legyünk vele szemben), kizárólag azok biztonságával foglalkozik.

Térjünk hát rá a biztonságra. Az EN 12413 szabvány előírásai minden európai gyártót köteleznek. Szó szerinti címe a következő: A kötőanyagos csiszolóanyagok biztonsági követelményei. Ez az átfogó dokumentum nagyon pontosan és konkrétan meghatározza azokat a követelményeket és intézkedéseket, amelyekkel kiküszöbölhetők vagy csökkenthetők az összes elterjedt vágó- és csiszolótárcsa használatából eredő kockázatok. Ezenkívül eljárásokat és előírt vizsgálatokat is tartalmaz (3. ábra) annak ellenőrzésére, hogy a termékek megfelelnek-e a szabvány követelményeinek.

3. ábra. A csiszoló betétszerszámok biztonságosságának vizsgálatára szolgáló berendezés

Az oSa tagságot bármely csiszoló betétszerszám gyártó kérheti. A tanúsítás úgy történik, hogy első lépésben a kérelmező kitölti az oSa honlapján található, meglehetősen terjedelmes kérdőívet, amelyben a vállalatra vonatkozó alap adatokon kívül röviden megadja, hogy évente milyen betétszerszámokat és milyen mennyiségben gyárt, mekkora az éves forgalma, milyen gyártási és tesztelési technológiákkal rendelkezik, hány alkalmazottja van stb. Ezt követi az oSa képviselőjének látogatása a tagságra jelentkezőnél, hogy felmérje, a gyártó valóban rendelkezik-e a sikeres jelentkezéshez szükséges feltételekkel. Miután eldöntötték, hogy a gyártó mely betétszerszám típusokat (általában az összeset) fogja tanúsíttatni, minden típusból meghatározott számú betétszerszámot küldenek az oSa-hoz, ahol a gyártóéval megegyező vizsgálatnak vetik alá őket. Ha a teszt sikeres, a gyártó tanúsítványt kap, és feltüntetheti termékein az oSa logót. Ezt követően rendszeres időközönként újratanúsítást végeznek.

És mibe kerül mindez? Nos, elég sokba...

Maga az audit 10-20 ezer euróba kerül, általában elsőre nem sikerül, és a "javító vizsgákat" is ki kell fizetni... Továbbá a költségek aszerint emelkednek, hogy hányféle terméktípust tanúsítanak (többnyire az összes gyártott típust). A sikeres audit után rendszeres időközönként ellenőrző auditot végeznek...

És végül: a gyártó minden egyes legyártott betétszerszám után díjat fizet az oSa-nak. Az évente gyártott több millió-tízmillió betétszerszám esetében ez több tízezer eurót jelent.

A csiszoló betétszerszámok gyártása nem könnyű üzletág. Nagyon alacsony árréssel működik, ezért aki ezt vállalja, annak szükségszerűen át kell hárítania az auditálással és az oSa-tagsággal kapcsolatos költségeket a termékei árára, és végül a vevő az, aki ezt megfizeti.

Az oSa egy nonprofit szervezet, de tudjuk hogy hogy van ez. Természetesen minden oSa-tag fizeti a fent említett költségeket. A szervezet alapítói és tulajdonosai azonban valójában csak átteszik ezt a pénzt egyik zsebükből a másikba.

Jelenleg az iparág minden cége szembesül a csökkenő kereslet problémájával, ami a stagnáló gazdasággal és az új vágási és csiszolási technológiák (fém vágására szolgáló fűrészlapok, fíber tárcsák) fokozatos előtérbe kerülésével is összefügg. Néhányuk termelési kapacitásának kihasználtsága mindössze 30%.

De van egy másik nagy probléma is. A kínai export erőteljes állami támogatásának köszönhetően a kínai gyártók olyan áron képesek csiszolóanyagokat gyártani és szállítani az európai piacokra, amilyen áron Európában az előállításukhoz szükséges nyersanyagokat alig lehet megvásárolni. Nyílt titok, hogy emiatt a legtöbb európai gyártó a termelés egy részét kínai beszállítókkal gyártatja le saját márkajelzéssel és oSa szimbólummal. Gyakran olyan gyártóknál, akik talán nem is tudják, hogy létezik olyan, hogy oSa! Ázsiában főként az alacsonyabb minőségű termákcsaládokat gyártják, a felső kategóriás termákcsaládokat még mindig az európai gyártók saját hazai üzemükben állítják elő.

Tehát van-e az oSa-nak bármilyen jelentősége és haszna?

Igen, van. Ami a gyártókat illeti, az oSa-tagság segít nekik abban, hogy eladhassák termékeiket azoknak a vásárlóknak, akik ragaszkodnak ehhez a megjelöléshez.

Egyébként azonban véleményem szerint - és hangsúlyozom, hogy ez csak az én személyes véleményem, és lehet, hogy tévedek - az oSa egy bürokratikus apparátus, amely nem nyújt hozzáadott értéket a vásárlónak, értékes forrásokat von el a gyártóktól, amelyeket technológiába és fejlesztésbe fektethetnének, és ugyanakkor lehetővé teszi néhány tucat ember számára a kényelmes és gondtalan életet.

Vállalatunkban úgy döntöttünk, hogy nem engedünk ennek a nyomásnak, és ahelyett, hogy az oSa tagja lennénk, olyan intézkedéseket vezettünk be, amelyek sokkal fontosabbak termékeink felhasználóinak biztonsága szempontjából: nem egy, hanem két különböző gyártóktól származó tesztberendezéssel rendelkezünk. Tízszer gyakrabban teszteljük a tárcsák biztonságosságát, mint ahogy azt a szabvány előírja, és ezt a tesztelést nagyon komolyan vesszük.

Mit kap tehát a végfelhasználó, amikor egy címkével ellátott terméket vásárol? Amíg a biztonsági előírásoknak megfelelően használja, addig nagy valószínűséggel biztonságos termékről van szó. Sem kevesebb, sem több.

Kulcsszavak: oSa tanúsítvány, biztonság, csiszoló betétszerszámok, vágótárcsák, csiszolótárcsák, csiszoló betétszerszámok tanúsítása, minőségvizsgálat.

Források:
A HERMAN cég belső műszaki és oktató dokumentációi
https://www.osa-abrasives.org/
https://www.klingspor.co.uk/press/news/70-years-kronenflex-cutting-off-wheels

Ing. Anton Tokár

Szoftverfejlesztő mérnökként fejeztem be egyetemi tanulmányimat, a programozással több mint 25 éve foglalkozom. Jelenleg a fő munkaköröm a Herman cégnél az, hogy koordináljam azt a csapatot, amelyik a cég weboldalát és az e-kereskedelmi megoldásainkat fejleszti. Ezen túlmenően több éves technológusi tapasztalattal rendelkezem a csiszolóanyagok gyártása területén. Szabadidőmet a hobbijaim között osztom meg, amelyek a következők: művészet, motorozás, szaxofonozás, úszás és utazás.